Út a Végtelenbe

Az ÚR szól hozzád a zenén keresztül, és a csend által!

Most akkor melyik igaz?

Mindkettő!

Figyelj Türelmesen. Az Úr szól hozzád. A végtelen hangja pulzál hozzád minden egyes pillanatban. Minden létezik és semmi sem. A kérdés az, mennyit képes befogadni a tudatod belőle.

De mekkora változó ez minden egyes egyénben?!

Megszámlálhatatlan.

Végtelen iránya van a felemelkedésnek, de út csak egy van. A te utad az Önvalóba. De ki az a Te? Ki azaz önvaló? Mi ez az egész? Út a végtelenbe. Ha minden is te vagy kisebb és tágabb önmagadban, a végtelen formáiddal egyetemben, akkor ki is vagy ténylegesen?

A legapróbb porszem a legnagyobb sóderkupacban? Vagy a teljes sóderkupac egyik kavicsa? És ha a közege is te vagy az egész felfogható utáni felfoghatatlan közeg létének?

Mindenre kiterjed a jelentésed lényege! De mi végett? Elemi jog? Isteni adottság? Szellemi Örökség? Mi végett kell mindent ugyan úgy, vagy kicsit másképp végig vinni?

A kitágult tudat tágulásából visszajőve anyagtestbe, meghasonul az önvaló. Hisz önlényének tágulatában, visszaszűkül kisebbik felének legkisebb darabjába. De a tudat kitágultával megmarad az állapot a legkisebb helyzetben is. Itt hasonul meg az elme. Hisz bolyong a tudat és az egó közt.

Egó mindig van, lesz. A tökéletes lény anyagban, szövetként megnyilvánulva, mindig rendelkezni fog vele. Azon fejlett lény kit nem ural az egó, az nem azt jelenti, hogy nincs neki, hanem, hogy teljesen uralja és magáévá tette az egót. Magáévá tette az egót! Birtokolja. Milyen furcsa is ez a tézis.

Az ki mindent birtokolni akar, feladni kényszerül mindazt aki. Hisz van nála nagyobb erő, melynek képes behódolni. Viszont ez a fajta birtoklás, nem ego szintű birtoklás.

Ez már a SAT – ból Isteni Erőből származó kontroll és irányítás tudat.